Minden ember életében vannak olyan pillanatok, amelyek nagyon mélyen beleégnek az emlékezetébe. Ez is egy ilyen pillanat volt: 2017. június 16-án ott álltam az állatorvosi rendelőben, karomban hű társammal. Én tudtam, de biztos voltam benne, ő is érzi, hogy ez az utolsó közös pillanatunk. Nagyon nehéz döntés volt, de Cserge érdekében meg kellett hoznom. Amikor megkapta az injekciót, olyan hangokat adott ki, hogy még az állatorvost is meglepte. Szinte emberi nyelven szólalt meg. Mintha elköszönt volna…..
Hosszú és tartalmas éveket töltöttünk együtt. Sosem felejtem el, amikor 2000. november végén, volt párom, Cserge tenyésztője kintről 3 élettelennek tűnő kis testet hozott be és a kályha előtt megpróbálta felmelegíteni őket. Dühös volt, mert a kölykök anyja kint a hidegben, a kövön ellett meg, és ő ezt későn vette észre. Már csak hárman maradtak….
És akkor, ott elkezdődött a CSODA. Mindhárom kölyök életre kelt. Cserge már akkor kitűnt közülük. Egy hófehér gombóc, koromfekete orral. Egy pillanatig sem volt kérdés, hogy megtartjuk.
Vele kezdődött minden. Belecseppentem abba a világba, ahová mindig is vágytam. Miközben próbáltam őt tanítgatni, én is sokat tanultam tőle.
Rengeteg mindenen mentünk keresztül. A magyar pásztorkutyás bemutatócsoport tagjaként Szilvásváradon ismerhette őt meg a nagyközönség, amikor Húsvét hétfőn a műsor részeként előbújt a húsvéti kosárból. Igen nagy sikert aratott. Mindenki imádta és ez így maradt élete végéig. Ahol megjelentünk, ott ő volt a sztár. Nem csak azért, mert fehér színe miatt azonnal magára vonta a csodálkozó tekinteteket, hanem azért is, mert nagyon okos, ügyes és ugyanakkor rendkívül kedves, bájos kutya volt. Hamar belopta magát a szívébe mindenkinek.

Ő volt a nagy túlélő. 5 hónaposan, majdnem elveszítettük. Azóta sem tudom, hogy miért lett beteg és mi volt a baja, de túlélte. Betegen is két lábon ugrálva, a farkát csóválva állandóan a sarkunkban járt.
Az első ellése is igen emlékezetes maradt. A párom külföldön volt, és én a barátainkkal gondoztam a kutyákat. Még szerencse, hogy nekik már volt ilyen tapasztalatuk. Végül az utolsó pillanatban az állatkórházban kötöttünk ki és Cserge 9 kölyöknek adott életet császármetszéssel. Ezt is átvészelte gyönyörűen felnevelte az almot.
Nagyon ragaszkodtam hozzá, és ő is hozzám. Átsegített engem életem legnehezebb időszakán. Egy darabig ketten voltunk egymásnak. Abban az időszakban még szorosabbá vált a kapcsolatunk. Szinte minden időnket együtt töltöttük. A tenyésztője továbbra is tenyészteni szeretett volna vele, így nem fordítottunk egymásnak hátat teljesen még ha a mi útjaink el is váltak.
Aztán jött az a borongós, őszi nap… A családdal és a barátokkal együtt szüreteltünk.
A szőlődomb alján állt az autó, aminek a platóján a hordókban csak gyűlt és gyűlt a sok szőlő. Először csak a motor hangját hallottuk, aztán a következő pillanatban egy velőt rázó sikolyt.Mindenki azonnal lerohant. Csergét törött végtaggal nyüszítve az árokban találtuk. Mozdulni sem bírt. Nem tudtuk mi történt, de éreztem, hogy igen nagy a baj. Miután 30 km-re találtunk egy állatorvost, aki adott neki egy nyugtató injekciót a sokk ellen, eszeveszett iramban autóztunk fel vele Pestre az állatkórházba. Ott egy éjszakára bent tartották megfigyelésre. Másnap elvittem egy magánkórházba, ahol megműtötték. Szerencsére nem volt belső vérzése. Ezt is túlélte. Ráadásul épp vemhes volt…
5 hétig rögzítő kötést kapott, kapcsokkal ácsolták össze a könyökét.
A munkahelyemen megengedték, hogy az irodában, kutyaboxban velem lehessen. Mondanom sem kell, az összes kollégám a csodájára járt, hogy milyen nyugodt, békés, szeretnivaló kutya. Imádták. Miután levették a kötést még egy műtét következett, de azt az akadály is gond nélkül vette, és mindezek után 3 kölyöknek adott életet…
Meggyógyult és ismét aktív tagja lett a bemutatócsoportnak. 2004-ben és 2005-ben nagyon sok helyre hívtak bennünket, és mi örömmel mentünk. Cserge nagyon szeretett szerepelni, szeretett a középpontban lenni. Én pedig nagyon büszke voltam rá.
2005-ben végül révbe értünk. A jelenlegi párommal Újhartyánba költöztünk és Cserge a Kárpáti-Kerítő Kennel alapítója lett 2006-ban. Több almot neveltünk fel együtt, miközben Cserge élen járt a fajta népszerűsítésében.
Imádta az embereket, jól kijött minden kutyával. Sőt! Még kismacskát is szoptatott J
Megvolt benne minden tulajdonság, amivel a pumi jellemezhető: eleven, élénk, okos, ügyes és még sorolhatnám. Nagyon kiegyensúlyozott kutya volt. Soha senkivel nem kötözködött. Ő maga volt a nyugalom szobra, de ha játékról, kajáról vagy birkaterelésről volt szó, akkor szinte megkergült.
Az első pumim…
Így őrizzük meg az emlékét. Nyugodj békében Cserge!