|
Hogyan nyerjük el egy félénk, tartózkodó kutya bizalmát ?
- Engedjük, hogy a kutya kezdeményezze az ismerkedést. Megszagolja a kezünket, körbejárja a területet.
- Kerüljük a hirtelen mozdulatokat, a váratlan zajkeltést. Ha mégis sor kerül erre, viselkedjünk természetesen, ne kezdjük el nyugtatgatni, babusgatni a kutyát, mert ezzel csak megerősítjük benne, hogy van mitől félnie.
- Figyeljük a kutya testtartását, mozdulatait.
- Ha összehúzza magát, lógatja a farkát, hátrál, az jelzi számunkra, hogy valami nem tetszik neki. Ilyenkor ne erőltessünk semmit. Ha elszalad, ne próbáljuk meg utolérni vagy sarokba szorítani. Esetleg leguggolva megpróbálhatjuk odahívni magunkhoz, de egyébként hagyjuk, hogy egyedül dolgozza fel a történteket. Hamarosan újra ő közeledik majd hozzánk.
- Ha csóválja a farkát, „mosolyog”, ha mellső lábaival úgy tesz, mintha meghajolna – ez az ő nyelvükön annyit jelent, hogy játszani hív -, az jó jel.
A kutya bátrabban viselkedik, kezdi otthon érezni magát. Ilyenkor mutatkozik meg az igazi énje. Valószínűleg megjön a hangja is, apró vakkantgatásokkal jelzi, hogy mit szeretne tőlünk.
- Az első néhány hétben csak a pozitív megerősítés módszerét alkalmazzuk.
- Mindig legyen kéznél jutalomfalat, és a kutya bármilyen nekünk tetsző megmozdulását dicsérjük meg. Pl.: ha odajön hozzánk, ha engedi, hogy megsimogassuk. Eleinte ne is várjunk el tőle többet.
- Ha olyat tesz, aminek nem örülünk – ez egyébként az ismerkedés időszakában nem valószínű – ne vegyünk róla tudomást. Semmiképpen ne szidjuk meg, ne büntessük érte. A későbbiekben, ha már összeszoktunk, lehet majd nevelni, fegyelmezni, de addig nem, mert a napok alatt felépített bizalmat egy pillanat alatt lerombolhatjuk.
- Ha ismerősök, barátok jönnek hozzánk, kérjük meg őket, hogy – ha a kutya engedi – simogassák meg őt.
- A kutya jelenlétében ne emeljük fel a hangunkat, mert érzékenyen reagálnak a hangulatváltásokra. Megérzik a feszültséget, és ez pillanatok alatt átragad rájuk.
- Addig, amíg a kutya a hívásunkra nem mindig jön oda hozzánk, ügyeljünk rá, hogy ne szökjön ki a kapun kívülre. A póráz használatát otthon, az udvarban tanítsuk meg neki, és csak miután már megszokta új környezetét, vigyük ki az utcára sétálni. (Csakis pórázon!) Ezzel is fokozatosan tágítva az életterét.
Összefoglalva:
Sok-sok türelem, szeretet és még több simogatás. A pumi igen intelligens fajta, előbb-utóbb megérteti magát. A többi csak rajtunk múlik.
|
 |
Standard
A Pumi. ahogy Mi látjuk
Hasznos tanácsok
A Pumik munkában
|
