|
4. A szocializáció
Természetes, hogy a szerető gazdi óvja és félti kis kedvencét. A kötelező védőoltásokig – álltaorvostól függ, de minimum 3 védőoltás, amit kéthetente kell megkapnia a féregtelenítő tablettával együtt – a kiskutya fokozottabban ki van téve a fertőzésveszélynek. Sok állatorvos azt tanácsolja, hogy amíg a védőoltásokat a kölyök nem kapja meg – tehát 3-4 hónapos koráig -, ne vigyék őt sehová.
A szocializáció szempontjából azonban a 3. és 4. hónap igen fontos időszak a kiskutya életében. Ez az az időszak, amikor még bátran, félelemérzet nélkül ismerkedik a világgal. Ilyenkor kell a legtöbbet megtapasztalnia. A későbbiek során – minél idősebb – már óvatosabban közelít minden új dologhoz; könnyebben megriad az ismeretlen zajoktól, tartózkodóbbá válik az idegen emberekkel szemben, félelmében támadólag lép fel más – általában nagyobb testű – kutyákkal találkozva stb.
Ha azt szeretnénk, hogy kiskutyánk magabiztos és határozott felnőtt kutyává cseperedjék, akkor teremtsük meg számára a lehetőséget a tapasztalok megszerzésére: már az első védőoltás után elvihetjük magunkkal sétálni, autózni, ismerősökhöz. A pumi egészséges fajta, így igen kicsi a valószínűsége, hogy ebben az időszakban bármilyen fertőzést elkapjon. Ha mégis érzékenyebben reagál a különböző baktériumokra, vírusokra – gyengébb az immunrendszere – a fertőzést otthon is megkaphatja, hiszen mi magunk is hazavihetjük bárhonnan, akár a cipőnk talpán, akár a kezünkön, vagy a ruházatunkon.
Túlzottan tehát nem kell félteni a kiskutyát. Természetesen arra figyeljünk oda, hogy Pl. ne találkozzon olyan kutyával, akiről tudjuk, hogy előzőleg beteg volt.
Tudatosan is erősíthetjük a kiskutya önbizalmát. Sok gazdinak kifejezetten tetszik, hogy a kölyök odabújik hozzá minden olyan új helyzetben, ami egy kissé megriasztja, vagy félelmet kelt benne. „Védjél meg kis gazdám!” Hibát követünk el, ha ilyenkor elkezdjük „babusgatni”. Esetleg még ölbe is vesszük. A pumi nem öleb. Meg kell tanulnia, hogy a gazdi nem arra való, hogy őt megvédje. Éppen ellenkezőleg. Nem a gazda van a kutyáért, hanem a kutya a gazdáért. Amennyiben nem fenyegeti komoly veszély a kölyköt – Pl. épp csak egy autórisztó szólalt meg, vagy egy felnőtt kutya megelégelve a kicsi kotnyeleskedését, rendreutasítja és – nem komolyan – de odakap, vagy hirtelen elviharzik mellettünk egy autóbusz, villamos stb. – ne vegyünk tudomást a történtekről. Viselkedjünk úgy, mintha mindez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ezzel megerősítjük a kiskutyát abban, hogy nincs mitől félnie. Ha ellenkezőleg járunk el, elkezdjük nyugtatgatni, aggódva becézgetjük, akkor a kezdetben bizonytalan kiskutya rendkívül félőssé válhat. Később ezt már nagyon nehéz a neveléssel korrigálni.
Természetesen előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor meg kell védeni a kölyköt. Például, ha egy nagyobb testű kutya ok nélkül nekitámad. Sajnos ez előfordulhat. Elméletileg egy jól szocializált és megfelelően tartott felnőtt kutya nem bántja a kölyköket. Mindig kérdezzük meg azonban a kutya gazdáját, mielőtt engednénk, hogy a kiskutyánk összeszagoljon – megismerkedjen - a másik ebbel. Ha támadásra kerül sor, akkor is csak addig segítsünk, amíg a másik kutyát eltávolítjuk. Akkor sem kell utána dédelgetni a megriadt kölyköt. Az ilyen helyzetekből is sokat tanul.
Gyakran látni, hogy a pórázon sétáltatott kutya kitámad más kutyákra. Ha azonban leveszik róla a pórázt, a gazdája lábához bújik, vagy eloldalog, megadja magát. Ez a viselkedés is nagyrészt a fentiekre vezethető vissza.
A szocializációs folyamat során nemcsak a kutya tanul meg sok mindent, de a gazda is sok új tapasztalatra tesz szert. Minél többször és minél többféle helyre visszük a kiskutyát, annál több oldalról ismerhetjük meg őt.
|
 |
Standard
A Pumi. ahogy Mi látjuk
Hasznos tanácsok
A Pumik munkában
|
